Február végén kaptunk egy kis ízelítőt a tavaszból, és végre újra kirándulhattunk vasárnap február 28-án. A szokásos délutáni séta. Ezúttal kerékpárral, mert így hosszabb távot is bejárhattunk. Regina is nagyon élvezte, a végén még aludt is egyet az ülésében.
Csak itt a "nyúli hegyekben" róttuk a köröket. A jó levegő, a madarak éneke egészen magával ragadott...
"Gyulai Pál: Tavaszi reggel
A bércet már a hajnal aranyozza,
A völgy virágit gyönggyel harmatozza;
Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,
Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.
A sullogó patak mintegy megbátrul,
Vadrózsa bokra ég a napsugártul;
Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,
Az ég mosolyján a föld szíve dobban. "
De a tavaszból csak egy kicsi szeletet kaptunk, és a márciussal beköszöntött a hideg, a fagy, a sarkvidéki szellő. Egy kis kedvcsináló ebben a zord hidegben, vidám versike a tavaszról.
"Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet."
(Tavasztündér: M.É)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése