Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.
Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan, 
tudja a szél is.
tudja a szél is.Két szeme: két gomb,
Répa az orra.
Szén-mosolyáért
Pisti csúfolja.
Karjai ágak,
„ég fele néznek”!
Hessegetik a
széncinegéket.
Nagy pelyhekben hull a hó,
megsüpped a szán is.
Csúfolódik a rigó:
– Lesz még tavasz s nyár is!
Ám most még a hó alatt
alszanak a magvak.
Amíg sanyargat a fagy,
nyugton is maradnak.
Ha a Nap egy szép napon
sugarait veti,felváltja az utakon
a szánkót a kocsi.
De addig is, gyí, Fakó!
Visszhangzik, hogy: „Hajhó!
Uccu neki, halihó,
Suhanjon a szánkó!”
(Tóthárpád Ferenc: Suhanjon a szánkó)
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.
Roppan az ág,
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.
Hó-puha réten
Roppan az ág,büszke agancson
Fagy muzsikál.
Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.
(Tóthárpád Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése