2011. 02. 09. 10.26 perckor megszületett Pápai Zalán Mátyás, 4200 grammal 55 centivel.
Zalán születésének története...
Az egész talán kedden kezdődhetett, amikor reggeltől-estig, erős hányingerrel, és hasmenéssel küzdöttem. Délutántól a láztól pedig már annyira se bírtam mozdulni, hogy Regiért elmenjek az oviból. A láz éjjelig megmaradt, amikor is hajnali 2-kor felkeltem és még bevettem egy algopyrint. És éjjel a teát szürcsölve, arra gondoltam, hogy most ilyen állapotban nem szeretnék szülni. Majd visszafeküdtem, a következő 4 órát végig aludtam.
Szerda reggel még nagyon gyenge voltam, legyürtem egy kiflicsücsköt, meg 2 db kekszet, egy pohár vízzel. Aztán jött valami enyhe fájás féle, de hát ezek voltak az utóbbi két hétben is. Majd elmentem zuhanyozni, és ott is volt egy fájás, elég gyenge de nem múlt el a melegvíz hatására sem, még itt sem kezdtem gyanakodni, de a gyenge állapotomra tekintve megkértem a férjemet, hogy vigyen el minket az ovihoz, és engem az NST-re. Még amíg készülődtünk, talán volt egy vagy két fájásom, szóval kb 20 perces, így útólag számolva. Elindultunk az ovihoz, Regit bevittem, odafelé, és visszafelé is volt fájásom. Ezek lehettek a 10-8 percesek, de erősnek még ez sem mondható, csak a rohanó tempomból vett vissza, ugyanis nagyon siettem, mert késésbe voltam a 8.30-as NST-ről. Az autóban már jött a dejavu érzés. 5 percesek, Reginával is ilyennel indultunk be a kórházba. Aztán besétáltam az NST-re, akkor is és az ott ülve is, 5 perceseim voltak, a fájások csak 20-40 között mozogtak, pedig elég erősnek tűntek, de abszolút türhető volt. Aztán valamiért a dokim is lenézett NST közben pedig nem szokott, kérdezte mizujs! Mondtam vannak 5 perceseim, ő meg mosolygott, legyintett, gondoltam én is még van jó néhány órám. Visszament a rendelésére, az NST végezte után kiültem vártam a vizsgálatra a 40. betöltött hét miatt, aztán kint meg hirtelen 3 perceseim lettek, na azok aztán durvák. Már orvost akartak hívni nekem a kint ülő emberek, de mondtam nekik, hogy ez így fáj, ne foglalkozzanak velem. Aztán 15 perc múlva mégis bementem, megkérdezni, hol a dokim, mert nagyon erősek a fájások. És pont belépett, megvizsgált, 3 újjnyi, gondoltam még van mit ledolgozni, visszamentem öltözni. És onnan már lábon sehova. Egy perces jött rám, nem tudtam kiegyenesedni, leguggoltam, és mondtam, az NST-n a szülésznőnek, meg a dokinak, hogy úgy érzem nyomnom kell. Azért még kijöttem valahogy az öltözőből, a csizmámat is felhúztam valahogy. A szülésznő vette a lapot, és szerzett egy tolókocsit, de még a kabátomat összeszedtem. Persze a lift minden emeleten megállt, de nagyon siettünk. Gyorsan a 2-es vajúdóba toltak, a ruhát úgy húzták le rólam, 2-en, hogy minden egybe volt. A csizmámat a nővérke. Cuccom ugye nem volt, mert nem szülni indultam. Hálóing, és fel a szülő ágyra, onnan már nem is jöttem le. Nyomhattam végre, de pánikoltam, mert nagyon erős volt az inger, és a doki elment átöltözni. Közben két tolófájások között aláírogattak velem egy halom papírt. Aztán már jött a doki is, burkot repesztett, nagyon zavaros volt (de ezt szerencsére én útólag tudtam meg), viszont így értem, hogy miért jött a főorvos is a vákuummal. Ő is és a dokim is nyomta a hasam, több fájásra is lassan haladt, de jött a fejecskéje lefelé. Aztán mikor a feje kint volt, feszített, de nem volt vészes, de a borzalom utána jött, a következő fájásra még nem bújt ki, talán a válla feszíthetett nagyon, azt hittem hogy szétszakadok. Mondtam is, hogy nyomni akarok, de hát nem szabad. Aztán végül a 4. fájás olyan jól sikerült, hogy ki is bújt kis Zalán. Apa épp ekkor lépett be, és még a köldökzsinort elvághatta. Megkönnyebülés, boldogság, minden féle érzés elöntött akkor, nem adták oda, csak a kezét láttam, azonnal elvitték, nyöszörgött, de ki kellett szívni gyorsan a magzatvízet a tüdejéből. És csak hallom a szomszéd szobából, hogy csodálkoznak, és mondják hogy 4 kiló 20 deka. Azt hittem rosszul hallom. Így már értették, hogy miért ment ilyen "nehezen".
Végül is apás szülést szerettünk volna, de jobbkor nem is érkezhetett volna, mert azt a szenvedést, jobb is ha nem látta. A lényegre odaért, és utána is csak hármasban meghitten pihentünk, gyönyörködtünk a kisfiúnkban.
Csak összehasonlításképpen, Regina születése sokkal hosszabb volt, vele 22 órát vajúdtam, most ez mindössze 2 óra (a 10 percesektől számítva, mert a 20 perceseket nem is éreztem). De az első szülésnél nem éltem meg ilyen fájdalmasnak a szülést. A másodiknál még a varrás is fájt, a kitolás is nagyon erős volt.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan is lehet szülni. Szerencse, hogy pont időpontunk volt NST-re, mert nem értünk volna be a kórházba.
